A Pro Civis által szervezett Önkormányzati Szabadegyetem a szombati napon délelőtt az autonómiák, az önkormányzatiság és önigazgatás kérdéskörével foglalkozott. Európa több országában elfogadott közigazgatási forma az autonómia, a nemzetiségi közösségek megmaradása szempontjából létkérdéssé válhat az önigazgatás.

Kalmár Ferenc, az Európa Tanács által 2014-ben elfogadott Kalmár-jelentés kidolgozója elmondta: megpróbálták elfogadtatni az Európa Tanáccsal, hogy ne nemzeti kisebbségnek, hanem közösségeknek hívják a nemzetrészeket, amelyek nem a saját anyaországukban élnek. Ez sajnos nem sikerült. Amit viszont sikerült elérni, hogy a kisebbségi jogokat ne az egyén, hanem a közösség szempontjából nézzék.

Dél-Tirolban 1972-ben kikiáltották a Bolzanoi Autonóm Tartományt. Olaszország több mint száz régiójában addig ez a terület a leszakadó régiókhoz tartozott, mára a harmadik legsikeresebb területe az országnak. Az autonómia kialakítása előtt nemzetiségi feszültségek voltak a régióban, majd a megalakulás után az ott élő nemzetek egymás mellé kerültek, mára egymással élnek, és a cél, hogy egymásért dolgozzanak. Ez kellene, hogy Európa célja legyen – véli Kalmár Ferenc.

Ellenzéki pozícióból nem lehet közösségi érdeket építeni

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint nehéz meghatározni a jövőt, hiszen a jelen értékelése minden országból másként hat. A VMSZ elnöke kifejtette, sikeres magyarság csak akkor lesz, ha az anyaország és a vele szomszédos országokban élő magyarság is sikeres, ezért lenne fontos, hogy a felvidéki magyarság is erős legyen. Ezért lenne kívánatos, hogy a Magyar Közösség Pártja megerősödjön és az itteni magyarságot ők képviseljék.

Pásztor hiszi, hogy ellenzéki pozícióból nem lehet közösségi érdeket építeni. A mi dolgunk, mindenkivel olyan viszonyt kialakítani, hogy el tudjuk mondani egy asztalnál ülve, mik az igényeink. Aztán azokkal, akik a magyarság véleményét respektálják, együtt is lehet majd dolgozni. Az együttműködésnek köszönhetően a VMSZ a szerb parlamentben bele tud szólni a jogalkotásba. Ezért vállalt kormányzati szerepet a VMSZ.

A nemzetileg elkötelezett politika feladata, hogy olyan megoldásokat fogadjon el, amelyek a nemzet számára a boldogulást biztosítják. Ma határon túli magyarnak lenni azt is jelenti, hogy van egy párhuzamos rendszerünk. A felvidékiek számára ez azt jelenti, szlovák adófizetőként el tudjuk érni azokat a lehetőségeket, amelyeket az állam nyújt. Ez mellett, ha építjük magunkat, akkor egy magyar párhuzamot tudunk állítani, ilyen pl. az oktatási-nevelési támogatás.

A szerbiai egyetemeken tanuló fiataloknak egy ösztöndíjrendszert dolgoztak ki. Fontos, hogy legyenek magyar értelmiségiek, de egy olyan kétszázötvenezres közösség, mint a vajdasági, nem tud egy egyetemet eltartani.

Az autonómia kialakítása nem volt egyszerű, hiszen a jogszabály megszavazása mellé oda kellett állítani a többséget. Máról holnapra nem lehet autonómiát megalkotni, csak apró lépésekkel lehet haladni, fontos, hogy az egyenleg pozitív legyen, de ehhez tudni kell, mit akarunk. Jelenlegi feladatként a vajdaságiakra a tartományokról szóló törvények átdolgozása vár.

Maguknak a közösségeknek is akarniuk kell a kollektív jogokat

Őry Péter, a Pro Civis elnöke szerint az ilyen fórumok azért is jók, mert görbe tükröt állítanak önmagunk elé. A felvidékiek az egyetemes magyarság részei, ennek köszönhetően tudunk egy irányba gondolkodni, és ebben gondolkodik Szili Katalin kormánybiztos is – fogalmazta meg Őry.

Szili Katalin volt házelnök, miniszterelnöki megbízott kiemelte, az Unió lakosságának 10 százaléka nemzeti közösséghez tartozik, és az itt élők 5 százaléka bevándorló, akiknek nincsen a kontinensen állampolgárságuk. Európa pedig nem az őshonos lakókkal foglalkozik, hanem a bevándorlók jogait próbálja megoldani.

2021-re valószínűleg 10 százalékkal kevesebb lesz a magyar a Kárpát-medencében, mint 15 évvel ezelőtt. Ezért lenne fontos az autonómia felé való lépések elindítása. Vajdaság erre az útra lépett.

A Felvidéken az autonómia kifejezést nem szeretik. Ezért kell az önkormányzatiságról beszélnünk. Lépésről lépésre tudunk azért tenni, hogy saját sorsunkról, oktatásról, kultúráról mi magunk dönthessünk. Terminológiailag háromféle nem területi autonómiáról szólhatunk: a személyi elvű, a kulturális és a funkcionális autonómiáról. A területi autonómiák esetén adminisztratív és törvényhozási autonómiát ismerünk.

Alapvetően a közösségnek kell tudnia, hogy ők mit szeretnének, Budapestről nem lehet megalkotni a magyar közösségek autonómiakoncepcióit – fogalmazott Szili Katalin. Hiszen nem lehet uniformizálni ezeket a dokumentumokat. Jelen pillanatban a Kárpátalján, a Délvidéken, a Vajdaságban, illetve a Felvidéken lehetne szó területi önkormányzatiságról, de ezeken a területeken más-más megoldásokra van szükség. Az utódállamok nem védik a kisebbségeket, a szlovák alkotmány például nem szól a közösségekről. Maguknak a közösségeknek is akarniuk kell a kollektív jogokat, azok betartását és ez lehet az út az önigazgatás felé.Szili Katalin kiemelte: csak Székelyföldön van két autonómiakoncepció, a Magyar Nemzeti Tanács és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is kidolgozott egyet, a többi régióban egy alapdokumentum létezik. Felmerül a kérdés, mi lesz a szórványban élőkkel? Az ő oktatásuk is fontos, az ő igényeiket is fel kell mérni, amikor az önigazgatásról esik szó.A Femine Fortis is bemutatkozott az Önkormányzati SzabadegyetemenA Nagymegyeren megszervezett Önkormányzati Szabadegyetem a Femine Fortis blokkjával ért véget. A szervezet tavaly alakult meg, az alapítók célja a nők bevonása a közéletbe. Több olyan közéleti téma van, ami első látszatra csupán a nőket érinti, mégis össztársadalminak nevezhető. Ilyen többek között az anyaság is.

Az oktatási önigazgatás lenne a megoldás

Kiss Beáta, a Femine Fortis elnökségi tagja, a Magyar Közösség Pártjának oktatási alelnöke a reggeli előadásokhoz kapcsolódóan az oktatási önrendelkezés fontosságáról szólt. Szerinte a pedagógusok nagy része nő, ezért sokan elnőiesedett szakmaként tekintenek rá. Kiss Beáta szerint a magyar oktatás alapvető problémája, hogy hivatalosan nincsen szlovákiai magyar iskolarendszer. A magyar iskolák hálózata a szlovák iskolarendszer része, a törvények nem definiálják a nemzetiségi iskolákat, azok létét, csak a tanítási nyelvben tesznek különbséget. Az iskolarendszer ennek következtében a magyar iskolák specifikumait nem oldja meg. Az iskolák kerettantervek alapján oktatnak, ezek kialakításába azonban a magyar szakemberek nem tudnak beleszólni. Megoldás lehetne az önigazgatás, amelynek köszönhetően a magyar iskolák számára kialakítható lenne egy saját tanrend.

Az Európában működő autonóm közösségek mindegyike megfogalmazta, hogy az anyanyelvhasználat és az oktatás az alapja az önkormányzatiságnak, de ez a nemzet megmaradásának alapja is. A magyarság célja a Felvidéken az anyanyelvhasználat kiterjesztése, ezzel együtt nőne a magyar nyelv presztizse, ami vonzóbbá tehetné az anyanyelvű oktatást. A szlovákiai magyar oktatás problémáinak a megoldását Kiss Beáta az önigazgatás kialakításában látja, ennek kialakításához az államnak is hozzá kellene járulnia. A magyar oktatásra szánt keretből fenn tudna tartani a magyarság olyan szakmai szervezeteket, amelynek feladata a kutatás és a dokumentumok kidolgozása lehetne, hogy iskoláink versenyképesek legyenek.

A női témák össztársadalmi problémákat vetnek fel

Bauer Edit volt Európai Parlamenti képviselő, a Femine Fortis elnökségének tagja bevezetőjében elmondta, minden Európai Néppárthoz tartozó pártnak van női szervezete, ezért volt fontos, hogy a Magyar Közösség Pártjában dolgozó nők is létrehozzanak egy ilyen egyesületet. Bauer Edit szerint az emberek nem értik, miért kell női problémákkal foglalkozni. Mintha ez egy művileg kialakított téma lenne, pedig nem az. Demográfiai válságot élünk Európában, ennek következtében megváltozott a társadalom struktúrája. Ezzel együtt az elmúlt száz évben, amióta először választójogot kaptak a nők, megváltoztak a női szerepek is. Miközben a bérszakadék még mindig óriási a nő és a férfi munkavállalók között, Európában 16, míg Szlovákiában 19 százalék, mára Európában a diplomások között hatvanszázaléknyi a nő, mégis több a férfi a vezető posztokon, mint a nő. A nők képességei semmivel sem jobbak, vagy rosszabbak, mint a férfi társaiké, csak a társadalmi körülmények olyanok, hogy sok nő nem mer, nem tud vezető szerepet vállalni – véli Bauer Edit.

A nők átlagéletkora 6-7 évvel magasabb, mint a férfiaké, de az miatt, hogy a bérszakadék a férfiak javára dől el, a nyugdíjakban is óriási különbségek mutatkoznak. A férfi és a nő átlagnyugdíja között 39 százalékos különbség van a férfiak javára. Ezeket a különbségeket meg kellene szüntetni. Bauer Edit szerint a nőkre is szükség van vezető posztokon és a közéletben, hiszen kutatások is bizonyítják: a nők másként látják a világot, sokkal empatikusabbak, mint a férfiak.

Zupko Mária, a Femine Fortis alelnöke felszólalásában szólt a mássággal élők körülményeiről is, arról, hogy azok az édesanyák, akik fogyatékkal élő gyermeket nevelnek, sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint az egészséges társaikat nevelő szülők. A Femine Fortis egyik feladata, hogy ezekre a problémákra is felhívják az emberek figyelmét – mondta el az alelnök.

Neszméri Tünde/Felvidék.ma