Advent az elcsendesedés időszaka. Elméletileg.

Hallom jobbról-balról, fáradtak az édesanyák, a gyermeket szinte naponta viszik fellépésre, közben a kollégákkal el kell látogatni a karácsonyi vásárba, el kell menni a céges vacsorára, mellesleg ki is kellene takarítani és meg kellene sütni a karácsonyi süteményeket. Valakiket a főtéren lévő zajok zavarnak, mivel nem tudnak aludni a „karácsonyi vásártérré” vált utcák zajától. Miközben nincsen időnk arra, hogy úgy igazán odafigyeljünk egymásra.

Hogy lehet így elcsendesedni?

Tényleg ez lenne a megfelelő felkészülés a karácsonyra?

Nemrégiben vettem egy érdekes kiadványt a karácsonyi szokásokról. Ebben a világ minden pontjáról szóló cikkek vannak. A régi szokásokat eleveníti fel, a világból. Ebben vannak télűző szokások is, amik zajkeltéssel járnak. De hozzá szoktunk-e már ahhoz, hogy az adventi időszak zajos legyen? Hiszen a mi tájainkon nem ezek a szokások éltek, még néhány évtizede sem. Tényleg az a fontos, hogy a lakásunk kívül-belül csillogjon, a családok asszony tagjai szinte hullaként dőljenek ki a szentestére? A régi szokásokról beszélő idősebbek nem ilyen adventi időszakot írnak le.

Egyszer olvastam egy kedves kis novellát, sajnos nem emlékszem a szerzőjére. A család kint élt egy tanyán, messze a falutól, így messze a templomtól is, de az édesanya mégis szeretett volna ellátogatni a hajnali misére, a roratéra. Az angyali misére érkező, átfagyott asszonyról szóló novellából elsősorban a várakozás és a misére érkezés lelkesedése maradt meg bennem, pontosabban annak a hangulata. Az asszony kendőbe bugyolálva indult el a hófödte tájon, fagyos-szeles időben. Várakozással nézett a közeli jövőre, pedig tudta, mi fog következni, számtalanszor volt már ilyenben része. Mégis, a várakozásába szeretet vegyült, a csodavárás öröme, és a hit, hogy a csoda valóban bekövetkezik. Talán éppen az az érzés, ami a mai adventi időszakokból már hiányzik. Van hangulata a karácsonyi vásároknak, elismerem. De hol van ez attól az érzéstől, amit a szerző az asszony személyén keresztül közvetített az olvasó felé? Abból áradt a szeretet és a nyugalom. A Femine Fortis nevében ezt a szeretetteljes nyugalmat kívánom e sorok olvasóinak az elkövetkező hétre.

Neszméri Tünde
Femine Fortis – Erős Nők – elnök