A díjazottak a kuratórium tagjaival (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Ismét átadta a Példakép-díjat a Femine Fortis – Erős Nők Polgári Társulás. A Füleken május 19-én megtartott díjátadón ezúttal is két személyiség kapott elismerést. A kitüntetést harmadik alkalommal adta át a szervezet, s a rendezvénnyel az a célja a Femine Fortisnak, hogy felhívja a figyelmet a nők társadalomban betöltött szerepére. 

A szervezet tavasszal hirdette meg pályázatát, mely szerint keresik a női példaképeket, akik tevékenységükkel, személyiségükkel az egész felvidéki magyarságnak például szolgálnak tettrekészségből és kitartásból. Az idei évben tizenkét személyt jelöltek a díjra. Mivel mindegyikőjük életútja más, eltérő szakterületen dolgoznak, ezért nagyon nehéz helyzetben voltak a kuratórium tagjai, azaz a Femine Fortis elnöksége, amikor döntést hoztak. A kuratórium tagjai: Bauer Edit (aki sajnos nem tudott részt venni a rendezvényen), Németh Gabriella, Kiss Beáta, Zupkó Mária és Gergely Papp Adrianna.

A díjátadó előtt Mágyel Andrea, a városi hivatal elöljárója üdvözölte a vendégeket Füleken, örömét fejezve ki, hogy a városban kerül sor erre a kiemelkedő rendezvényre. Majd Zupkó Mária főszervező bevezetőjében kiemelte: harmadszor találkozunk e kitüntetés átadóján, és minden alkalommal kicsit a sors is rendezi a díjátadót, ezért arra kérte a művészeti iskola tanulóit, hogy azok emlékére, akik nem lehetnek már közöttünk, adják elő Albinoni Adaggio című művét.

Gergely Papp Adrianna, a szervezet alelnöke a Femine Fortis munkásságáról szólt. Kiemelte: azért alapították meg a Femine Fortist, mert a felvidéki magyar nőket szerették volna segíteni, miközben fel kívánják hívni a figyelmet azokra a nőkre, akik tevékenyen dolgoznak közösségünkért.

A díjra jelöltek rövid életrajzát Németh Gabriella ismertette. Véleménye szerint: nagyon sok olyan értékes hölgy tevékenykedik, aki méltán lehet példaképe a felvidéki magyarságnak. Az idei jelöltek: Ádám Zita, Dániel Erzsébet, Jankóné Szabó Ilona, Kiss Kósa Annamária, Kupec Andrea, Pénzes Katalin, Polák Margit, Prokopp Mária, Rácz Jolán, Szvorák Zsuzsa, Takács Tímea és Vermesné.

Fülekre került a díj

Az idei év győztesét Neszméri Tünde jelentette be, kiemelve: ritkán, de néha megesik, hogy egy díj hazakerül, az idén egy füleki személyiség érdemelte ki az elismerést, Szvorák Zsuzsa személyében.

Szvorák Zsuzsát Kiss Beáta méltatta. Elmondta: kiemelkedő szakmai sikereket értek el a jelöltek, de dönteni kellett, és amikor döntésre kerül sor, akkor a szubjektivizmus is előtérbe kerül, hiszen nagyon nehéz együtt mérlegre tenni  a pedagógus, a szociális munkás és a művész tevékenységét. „Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik azon túl, hogy a szakmai tevékenységükben maradandót alkotnak, képesek olyan kisugárzással élni, hogy megmozgatnak másokat is” – kezdte a méltatást Kiss Beáta. Szvorák Zsuzsa pedagógus, rendező, közéleti személyiség, háromgyermekes családanya, aki ahhoz a rendszerváltó generációhoz tartozik, akik a kilencvenes években voltak fiatal pedagógusok és esélyt kaptak arra, hogy megmutassák, másként is lehet közösséget vezetni, mint ahogy azt az előző évtizedekben tették.

„Sajátos stílusú rendezéseit számtalanszor ismerték el legjobb rendezői és pedagógusi díjjal. Elsőként kapta meg 2004-ben a Nógrád Közművelődéséért díjat. 2011-ben mint felkészítő tanárt, Kulcsár Tibor-díjjal jutalmazták.  2007-ben Besztercebánya megye legjobb pedagógusa lett, 2013-ban megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok díját a tehetségek felkarolásáért és gondozásáért. December elején pedig a XV. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon Mics Károly-életműdíjjal ismerték el a szlovákiai magyar amatőr színjátszásban végzett sok évtizedes munkáját. Szvorák Zsuzsának azonban diákjai sikere és a harmonikus családi élet a legfontosabb. Élete párja, István szintén pedagógus, elsőszülött lánya televíziós újságíró, fia régész-történész, kisebbik leánya pedig egyetemi hallgató” – emelte ki a díjazottról Kiss Beáta.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Szvorák Zsuzsa a díj átvétele után elmondta: igazi meglepetés volt számára a kitüntetés, szívesen jön a Femine Fortis rendezvényeire, amelyet harmadik éve tehet meg. „Elmondhatom, hogy csodálatos családom van és örülök neki, hogy támogatnak ezen az úton. Gyakran gondolok arra, hogy bennünket csak a atyai mindenható segít, de amikor a földiek is elismernek, az egy csodálatos öröm számunkra. Ez a díj nemcsak engem illet, hanem a kollégákat, akik segítik az életemet, munkásságomat, a diákjaimat, akik mindenben támaszaim, ez energia és örömforrás számomra és a Csemadok soraiban, a magyar kultúrában dolgozó barátaimat is illeti, hiszen nélkülük egy házat vezetni és a Csemadok életét éltetni, rendezni nem tudnám. Ezt a díjat az ő nevükben is nagyon szépen köszönöm” – mondta Szvorák Zsuzsa. Majd hozzátette, van egy mottója, Vörösmarty Mihály gondolatai: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”

A súlyos kérdésekkel is szembesíti a társadalmat

A Femine Fortis kuratóriuma Példakép különdíjat is átadott, amelynek jutalmazottját Németh Gabriella jelentette be. Rácz Jolán munkásságát Neszméri Tünde ismertette. Rácz Jolánra két jelölés érkezett, néhai Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatónője és Duray Miklós, a szervezet elnöke, valamint Gál Denisza ajánlását is ismertette a méltató, hiszen véleménye szerint a két levélben minden benne foglaltatik, amit a kitüntetett tesz a felvidéki magyarságért.

„A lelkipásztori munka mellett a Református Egyház Diakónia Reformata megbízott igazgatója volt sok éven át. Vezetésével a szervezet 2013-ban csatlakozott a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének (KCSSZ) szerveződéséhez, a Családlánchoz. Tevékenységével így még inkább a családok felé tudott fordulni, szervezve a közösségi és a családi programokat szűkebb és tágabb környezetében. (…) Fellép az akadályoztatott emberek érdekeinek védelmében, konferenciákat szervez, valamint rendszeresen publikál a Carissimi folyóiratban, ahol a fogyatékos gyermeket nevelő szülők nevében súlyos kérdésekkel is szembesíti a társadalmat. 2016-ban szakértőként munkájával és tapasztalatával segítette a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat elindítását, mert meggyőződése, hogy a krízishelyzetben lévő ember igazi, akár életmentő segítséget csak anyanyelvén kaphat” – derült ki a Pogány Erzsébet által beküldött életrajzból.

„Negyven éve éjjel és nappal a legnagyobb türelemmel és szeretettel gondoskodik két értelmileg súlyosan sérült gyermekéről, keresve a fejlesztési lehetőségeket számukra, sokszor kommunikációs nehézségekbe ütközve, sokszor hiába. Hivatásának gyakorlása mellett számos önkéntes munkát vállal, időt, energiát, fáradságot nem sajnálva. Sosem fogom tudni meghálálni neki, amit értem tett, sosem tudom elégszer megköszönni, hogy támogatott az életem nagyon nehéz időszakában. Példaképemmé vált…” – hangzott el Gál Denisza ajánlásából a részlet.

Az igazgyöngy története

Rácz Jolán a díj átvétele után beszédében köszönetet mondott a Carissiminek és a Szövetség a Közös Célokértnak is, hogy kíváncsiak voltak a véleményére, meghallgatták azt. A díj mögött nagyon sok egészségkárosult fiatalnak, illetve családnak a szeretetete van. „Az én fiaimnak, a mi fiainknak és az ő barátaiknak is rendkívül sok kincs van az életükben, amit, ha nyitottak vagyunk rá, akkor megosztanak.” Rácz Jolán az igazgyöngyhöz hasonlította őket. „Az én életemben is így történik, hogy a szenvedésből ilyen igazi kincsek születnek.”

Felvidék.ma