Gyermekkori emlékeim kavarognak a fejemben, akkoriban még az advent is más volt, még olyan szerencsés ifjú korunk volt, amit nem rontottak el az üzletláncok. Nem voltak a nyári hónapokban megtömve a sorok karácsonyi díszekkel. Sőt, azok árusítását csak az adventi időszakban kezdték meg, ha egyáltalán megkezdték. A díszeket mi magunk készítettük otthon, és nem a készet vásároltuk meg.

Valahol emlékeimben felsejlik, hogy ezt az időszakot mi nagyon is vártuk, szinte izgatottan. Az átkos utolsó évtizede volt ez, mégis. Gyümölcsöt csak azért tudtunk szerezni, mert nagyanyám egészségügyi nővér volt és a boltosok hálából tettek el neki a pult alá. Mégis volt hangulata az adventnek, igazi várokozás volt, ami a fogyasztói társadalom talán örökre elrontott, bár vannak olyan családok, ahol igyekeznek mindent megtenni, hogy a gyermekeknek varázslatossá tegyék ezt az időszakot, de burokba mégsem zárhatják a gyermekeket.

Ma is lehet otthon készíteni a díszeket, a koszorúkat, így együtt tölteni az időt, van annak varázsa, amikor a gyermeknek sikerül, amit elképzelt, vagy amit az édesanyával, nagymamával megbeszéltek. A kicsik izgatottsága, egyben a várakozás része is, sikerül-e szépet, egyedit alkotni. És bizony általában sikerül.

Az adventi időszakban a díszek, koszorúk készítését nagyon szerettem, mindez otthon készült, mi gyűjtöttók hozzá az alapanyagot is. A „messzi nagyszülőknél” pedig imádtam a disznóölést is, ez is általában erre az időszakra esett. A család összejött és mindenki dolgozott, idősek, nagyok, kicsik, mindenkinek volt feladata, imádtam a kolbászt és a hurkát tölteni, kóstolgatni, örülni a finom ízeknek. Bevallom, még a vitákat is, mert milyen a disznóölés veszekedés nélkül?

Ne felejtsük el, a december ne a rohanásról szóljon, hanem a megnyugvásról. Advent, a várakozás pillanata. Ilyenkor talán mindenki visszagondol szeretteire, dédszülőkre (már, aki ismerte), nagyszülőkre, szülőkre, testvérekre, akik már nem lehetnek velünk. A szomorúságba mégis öröm vegyül, a várakozás, a kisded eljövetelének, a szebb jövőnek a reménye. Legyen így minden otthonban.

 

Neszméri Tünde
Femine Fortis – Erős Nők – elnök